Választások előtt

Közelednek az országgyűlési választások. A szavazás, az országgyűlési választásokon való részvétel a legfontosabb eszköz arra, hogy az állampolgár befolyásolja a politika alakulását. Ezzel a lehetőséggel élni erkölcsi kötelessége. Ezért kérünk mindenkit, hogy vegyen részt a választásokon, és arra a pártra adja szavazatát, amely programjában azt ígéri – és higgyük, hogy nemcsak ígéri -, hogy megválasztása esetén fellép a létünket veszélyeztető tendenciák ellen.
Itt elsősorban a katasztrofális méreteket öltő népességfogyásra, a soha nem tapasztalt elszegényedésre, népünk egészségének megromlására és a társadalmat átható erkölcsi hanyatlásra, a nemzeti hagyományokat is tagadó nihilizmusra gondolunk. Ezekkel együtt jár az erkölcsi világrendbe vetett hit megrendülése, a mérhetetlen korrupció és bűnözés elfogadása, és az, hogy a legkiszolgáltatottabbak az alkoholizmusba, az egyre növekvő kábítószerezésbe vagy az öngyilkosságba menekülnek. Nap nap után tanúi vagyunk annak a felelőtlenségnek, hogy nemzetközi fórumokon a jelenlegi kormány nem meri vagy nem akarja, akár hitetlenségből, akár tájékozatlanságból vagy akármi más okból nemzeti érdekeinket képviselni.
Olyan társadalmat kívánunk, mely az életet szentségnek tekinti, és tudja azt, hogy az élet bölcsője a család. Aki a családot védi, a nemzetet védi. Egyedül határozott és érzékelhető család- és gyermekbarát politikával lehet megállítani a népességfogyást.
A megszületett gyermek nevelése elsősorban a megerősített család feladata. Lehetővé kell tenni, hogy a család teljesíteni tudja ezt a hivatását. Az átfogó, nemcsak a gazdagok számára elérhető, és a történelmi hagyományok szellemében kiépített oktatási hálózat úgyszintén alapvető követelmény.
Célunk csak olyan gazdasági rendszer megteremtése lehet, amely egyrészt természetesnek tartja a szociális védőháló létét és fejlesztését, a szerencsétlenül elsorvasztott egészségügy erőteljes támogatását a fiatalok és öregek védelmét.
Ugyanilyen védelemre szorul a természet is, amelyben élünk. Folyóinak (pl. a Dunának), tájainak, környezeti tisztaságának védelme nemzeti érdek, mely ugyanakkor az egyetemes emberiség értékeinek védelme is.
Egy olyan kormány irányításával, mely a nemzeti érdekeket elsőrendűnek tekinti – de csak avval -, az európai integráció éppúgy beleilleszthető ebbe a programba, miként a kordába szorított privatizáció és a kapitalizálódás. Ez a “kordába szorítás” a paraszti gazdaság és a kisvállalkozások védelmét, s a munkanélküliség megfékezését is jelenti.
Mindezeken túl közös, el nem mulasztható kötelesség a határokon kívül szorult magyarság érdekeinek védelme, autonómiatörekvésük támogatása, és a Kárpát-medencében élő, sőt a bárhol élő magyarság visszakapcsolása abba a kulturális vérkeringésbe, amelynek működését az elmúlt időszakban mesterségesen és erőszakkal megszakították.
A jelenlegi parlament és kormány négy év alatt bebizonyította, hogy ezeknek a követelményeknek nem tud és nem is akar megfelelni. Nekünk viszont nemzeti létünk érdekében olyan vezetőket kell választanunk, akik számára ezek az alapelvek megkerülhetetlenek, elodázhatatlanok, tetteiket ez határozza meg; akik hisznek abban, hogy ezek figyelmen kívül hagyása csak súlyosbítja a bajt, ha viszont szembe nézünk velük, az ország kikerülhet abból a mély erkölcsi hullámvölgyből, ahova a negyvenéves diktatúra hatására, majd a rendszerváltozást követően először a téveteg és határozatlan, majd a nemzeti érdekeket kifejezetten semmibe vevő, vagy azok ellenére folytatott kormányzással jutott.
Csak az válhat valóra, amiben hiszünk. Mindenekelőtt magunkban kell felépítenünk ezt az ideális Magyarországot, s ha erősen hiszünk benne, biztosak lehetünk, hogy meg is valósul. Mert a nemzetet a hit tartja meg. Az élni akarás. Annak a hite, hogy vannak olyan megtartó erkölcsi normák, amelyek felette állnak minden változásnak, és amelyek tagadása katasztrófával jár.
Az országgyűlési képviselőválasztás lehetőséget ad arra, hogy hitünknek és reményeinknek megfelelő kormány kerüljön uralomra. Hogy ez sikerülni fog-e, végső soron rajtunk, választó polgárokon múlik.
Többségben vagyunk, de csak akkor érhetjük el céljainkat, ha mindazok, akiknek fontos a nemzet léte, országunk gazdasági és kulturális felemelkedése, vállalják a szavazással járó felelősséget.

1998. április 24.