Gyimesi János, Zsíros Tibor : A magyar kosárlabdázás történelemkönyve: „Az első 100 évünk”
Történelemkönyvet írni a legnehezebb dolgok egyike. A tények, történések rengetegében rendkívül aprólékos, odaadó munkára van szükség ahhoz, hogy a szerzőnek legalább reménye legyen arra, hogy megtalálja a megfelelő arányokat és lehetőleg semmi fontosat ne hagyjon ki. S ha minden sikerült, akkor még lehetőség szerint olvasmányos is legyen a mű, hiszen csak így lehet az Olvasó érdeklődését folyamatosan ébren tartani.
Nos, a szerző (ez esetben két szerző) fáradozása meghozta a gyümölcsét. A kosaras berkekben egyaránt nagy névnek számító Gyimesi János és Zsíros Tibor alapvetően elérte célját: Úgy írtak a magyar kosárlabdázás történetéről „Az első 100 évünk” közel 300 oldalán, hogy akinek akár csak egy kis affinitása is van a világ egyik legnépszerűbb labdajátéka iránt – amelyben mi, magyarok korábban sokkal sikeresebbek is voltunk, mint mostanában -, az lebilincselő olvasmányt tarthat a kezében.
Történelemkönyvről lévén szó, természetesen szó esik a kezdetektől kezdve rengeteg mindenről, több száz fotóval erősítve a mondanivalót. Mindjárt az alapítóról szóló első oldal megállj-t parancsol, hiszen ott nyer megerősítést a sokak által már ismert tény: a két olimpiát (1912 és 1936) megjárt Kuncze Géza 1912-ben, Münchenből „hurcolta be” az amerikai kosárlabdát, amelynek német változatát., a „korbballt” tanította a Vas utcai Gróf Széchenyi István Felsőkereskedelmi Főiskolában.
A Vas utcában elvetett mag az eltelt száz év során terebélyes faóriássá nőtt. A játék már réges-régen elterjedt, 1931-ben kiírták az első országos bajnokságot is, önálló sportági szakszövetségi rangra mégis csak 1942-ben emelték. Ekkor alakult meg ugyanis a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetsége, az MKOSZ; a szervezet 2012. novemberében immár 70. születésnapját ünnepelhette.
Volt mire emlékeznie a sportág apraja-nagyjának. A legvisszhangosabb sikert talán az 1955-ben, Budapesten, a férfiak által kiharcolt Európa-bajnoki győzelem jelentette. Természetesen számos, a férfi-, illetve női válogatott által elért sikert éppen úgy fel lehetne itt sorolni, mint a klubok hazai és nemzetközi győzelmeinek sokaságát. És azokat a legmarkánsabb egyéniségeket is megjeleníti a rendkívüli alaposságra törekvő szerzőpáros, akik a legtöbbet tették a kosárlabdázás első évszázadának története során.