Nyilatkozat az emberi jogok sérelméről
Nyugat és Kelet ütköző zónájában félezer év óta morzsolódik a magyarság, nehéz küzdelmekben szabadságáért. Létét és fennmaradását több alkalommal veszélybe sodorta még a huszadik század is. Számunkra tehát különösen drágák az emberi jogok eszméi, hiszen a Kárpát-medencében több millió magyar testvérünk megvallott és vállalt származása miatt Trianon óta helyenként mindmáig elszenvedni kényszerül folyamatos jogsérelmeket. Milliónyit aláztak földig, nyomorítottak meg egész életére magyarsága miatt, és százezernyit gyilkoltak halomra, kínoztak halálra, pusztítottak el börtönökben, lágerekben, olyan testvérünket, akinek egyetlen bűne az volt, hogy magyarnak született. Sok-sok évtizeden át szenvedtek el a magyarság milliói olyan politikát, amely “nemzeti, népi, faji vagy vallási sérelmére”, a “csoport tagjainak súlyos testi vagy lelki sérelem okozásával” a “teljes, vagy részleges megsemmisítés” szándékát valósította meg, és “a csoportra, megfontolva, oly életfeltételeket erőszakolt rá, melyeknek célja a csoport teljes, vagy részleges elpusztításának előidézése” volt. Kimerítve mindezekkel az ENSZ egyezményben kodifikált népirtás fogalmát, amely emberiség elleni elévülhetetlen bűntettnek minősül, függetlenül attól, hogy “államvezetők, hivatalos vagy magánszemélyek” az elkövetők. Akik az ENSZ egyezményben körülírt népirtás, s az ott még nem szereplő, de ma már széltében gyakorolt kulturális népirtás főbenjáró bűneit vállrándítással, közönnyel, elhallgatással veszik tudomásul, – azok a mi szemünkben alakoskodó, hiteltelen “emberjogi harcosok”.
Mindenütt gond Európában a cigányság beilleszkedése a civilizált társadalmakba, megítélésünk szerint jórészt éppen amiatt, hogy az évezredes s elemeiben mindmáig élő nomád hagyományokat a “cigánypolitikában” nem szokás számba venni, s így a legjobb szándékból is lehet kész ártalom. Bizonyára a rendszeres munka és tanulás lehetősége és igénye a kulcsa a cigányság felzárkózásának, beilleszkedésének, de ez idő szerint sem hazánkban, sem máshol Európában – Franciaországban sem! – tudunk irányzatok, politikai tényezők olyan példaértékű eredményéről, amely alapul szolgálhatna bárkiknek ahhoz, hogy döntőbírói pózban – tisztes tájékozódás nélkül! – ítélkezzenek mások beilleszkedést segítő politikájáról, s tagadják meg szerény, de kétségtelen eredményeit.
Azon népek közé tartozunk, amelyeket évszázadok óta, s legkivált az elmúlt nyolcvan évben a legtöbb gyilkos, pusztító, népirtó jogsérelem ért, mely sérelmek fölött szemet hunyt Európa, s közönyével törvényesítette a törvénytelent.
Olykor még súlyosbította is alaptalan vádaskodásaival, mint legutóbb annak a megszervezett és Strasbourgba kiutaztatott roma csoportnak az ügyében, mely csoportból többeket minden indoklás és minden alap nélkül “politikai üldözött”-nek minősítettek hivatalos francia szervek, nyilvánvaló tudatában annak, hogy ezzel a világ közvéleménye előtt az emberi jogok megsértésével vádolják Magyarországot.
Meg kellett szoknunk – legkivált nyolcvan év óta – a hazug rágalmakat, éspedig nem csupán ellenségeinktől, s ellenségeinket pártoló idegenektől, de olyan hazai polgártársainktól is, akik ezúttal Lionel Jospin úrhoz, Franciaország miniszterelnökéhez fordultak a magyarságot befeketítő vádaskodásukkal.
Meg kellett szoknunk, tehát békésen elviseljük az ilyen gyalázkodásokat a százszor súlyosabb gyilkos sérelmek után, függetlenül attól, van-e része és mennyi része van a hamis vádaskodásban titkos szolgálatok ártó szándékának.
Senkit ezért megtorlás nem ér: az “üldözött” és “menekült” romák, akik csupán etnikai hovatartozásuk okán, a “pozitív diszkrimináció” jegyében több segélyt, támogatást kapnak hazánkban, mint hasonló életszínvonalon tengődő magyar polgártársaink. S akiknek, – miközben világgá szórták átkaikat, rágalmaikat hazájuk ellen – Strasbourgban is gondjuk volt rá, hogy a szociális segélyeket, támogatásokat szóvivőjük útján felvegyék a zámolyi önkormányzattól.
És ha valaki netán a nemzetgyalázásra rálicitáló értelmiségi levélírók sorsáért aggódnék, megnyugtatjuk, hogy ezek az urak továbbra is a hazai média kedvelt sztárjai, a haza kultúrpolitika esélyes díjazottjai lesznek, s a hazai értelmiség legtöbbet kereső csoportja. Egyébként a menedékjogért folyamodó roma csoport tagjai között valóban vannak 6, 8, 9 alkalommal elítélt köztörvényes bűnözők, sőt gyilkossággal alaposan gyanúsítható személyek is, s ha az “üldöztetés” vádja akár a menedékjogot kérők, akár a menedékjogot szolgáltatók részéről erre vonatkoznék, be kell vallanunk, hogy mi az ilyen és hasonló visszaeső bűnügyekben inkább keveselljük, mint sokallnánk a hazai bűnüldöző szervek szigorát. Nehéz volna többet ártani a munkás, józan életű társadalmi környezetbe már beilleszkedő cigányság ön- és közmegbecsülésének, emberjogi védettségének, mint ezzel a magyarellenesnek szánt kampánnyal, amely – hazai és franciaországi szószólói nyilvánvaló tudtával – hátsó szándékú torzításokra, hazugságokra épül.
Budapest, 2001. április 26.
Kapják:
dr. Mádl Ferenc úr, a Magyar Köztársaság elnöke
dr. Orbán Viktor úr, a Magyar Köztársaság miniszterelnöke
Paul Poudade úr, a Francia Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete
MTI Dorogi Sándor elnök úr
AFP francia hírügynökség budapesti irodája Számadó Eszter tudósító