A Szabadság téri szovjet emlékmű eltávolítása
A Szabadság tér közepén áll a szovjet hősi emlékmű
A Százak Tanácsa szerint a keleti nyitás politikájához igazodóan, az oroszok érzékenységének tiszteletben tartásával is lenne lehetőség a Szabadság téri szovjet katonai emlékmű eltávolítására. A Külügyminisztérium azonban – az orosz fél érzékenységére hivatkozva – továbbra is elzárkózik az ötlettől, noha a tanács olyan javaslattal állt elő, amely egy új, Oroszországhoz méltó emlékmű felállítását szorgalmazza a jelenlegi önkényuralmi obeliszk helyett, más helyszínen.
Dr. Zétényi Zsolt ügyvéd, a Százak Tanácsának tagja a Magyar Nemzet október 30-i számában azt nyilatkozta, itt lenne az ideje, hogy a magyar kormányzat tárgyalásokat kezdeményezzen Oroszországgal az önkényuralmi obeliszk eltávolításáról és egy új, az orosz kulturális hagyományoknak megfelelő, Oroszországhoz méltó emlékmű más helyszínen való fölállításáról. Felhívta a figyelmet, hogy a tekintélyes közéleti szereplőkből, tudósokból, művészekből, sportolókból és kormányzati tisztségviselőkből (például Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter, Klinghammer István felsőoktatásért felelős államtitkár) álló Százak Tanácsa áprilisban levélben fordult Kövér László házelnökhöz, kérve a közbenjárását a szovjet obeliszk eltávolításához, és hogy annak helyén a függetlenségi harcaink emlékét megörökítő nemzeti emlékhely jöhessen létre. A lap úgy tudja, a házelnök kedvezően reagált a javaslatra, ám a jövő évi választásokig ő sem lát esélyt érdemi előrelépésre az ügyben.
Kaleta Gábor, a Külügyminisztérium sajtófőnöke a Magyar Nemzet megkeresésére azt válaszolta: „Magyarország nemzeti érdekeire és a kérdésben tanúsított orosz érzékenységre való tekintettel a Szabadság téri emlékmű áthelyezésének kérdése jelen pillanatban nem szerepel a kétoldalú párbeszéd napirendjén.” A szóvivő hangsúlyozta: a kormány által meghirdetett keleti nyitás politikájának kiemelt célországa Oroszország, amely hazánk első számú unión kívüli kereskedelmi partnere, folyamatos energiaellátásunk megkerülhetetlen tényezője, ezért az emlékmű egyoldalú elmozdítása beláthatatlan következményeket vonna maga után a kétoldalú kapcsolatainkban. Közvetlen hatással lenne gazdasági, befektetési kapcsolatainkra, a hazánkba irányuló energiaszállítás feltételeire, másrészt veszélybe sodorná a második világháborúban orosz területen elesett katonáink komoly diplomáciai erőfeszítésekkel létesített hadisírjait.
Az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük a Százak Tanácsa állásfoglalását a Szabadság téri szovjet katonai emlékmű áthelyezéséről és egy nemzeti emlékhely kialakításáról.
Állásfoglalás
A Százak Tanácsa megerősíti az 1989 óta számtalan formában ismétlődő társadalmi igényt: a Szabadság téri szovjet katonai emlékművet, mint egy elmúlt önkényuralmi politikai, gazdasági és erkölcsi rend, egy nem létező birodalom maradványát, a magyar nemzet megalázottságának jelképét el kell távolítani jelenlegi helyéről lehetőleg nemzetközi tárgyalások útján. Ennek során törekedni kell Oroszországgal meglévő kapcsolataink megerősítésére s egy, az orosz kulturális hagyománynak megfelelő katonai emlékmű más helyszínen való kialakítására. Ez a követelés összekapcsolandó egy nemzeti emlékhely létrehívásával, a nemzeti önérzet és méltóság emlékművének kialakításának igényével.
Vitathatatlan tény, hogy az emlékmű ellentétes az épített környezet történelmi és kulturális jellegével, hogy folyamatos tiltakozásoknak ad alapot, az állam és a nemzet méltóságát sértő jellege miatt állandó ellenvélemények hangzanak el, s hogy az emlékmű ilyen körülmények között alkalmatlan a háborúban elesett katonák emlékének ápolására, a kegyeleti érzés szolgálatára.
Az önkényuralmi mementónak, a nemzeti megalázottság jelképének áthelyezését Budapest történelmileg kevésbé érzékeny helyére vagy a temetőbe vagy más emlékműnek más helyen való felállítását, egyetlen nyomós ok is teljesen megindokolja: Magyarország vívta meg a huszadik század legnagyobb, egyedülálló alkotmány-helyreállító függetlenségi harcát a kommunista önkényuralom és világhatalmi megtestesítője ellen.
Tudnunk kell azt is, hogy a Szabadság tér a XIX. század végén kapta nevét, emlékeztetve az 1848–49. évi szabadságharcunk hőseire, a magyar szabadságharcra. Magyarország ezen kezdeményezése azért is helyénvaló, mert megfelel a jelenkori törvényhozásban jelen lévő szellemiségnek, amely intézményesen elutasítja a kommunista önkényuralmi örökséget.
A tárgyalásokat a Magyar Köztársaság Kormánya és az Oroszországi Föderáció Kormánya között a háborúkban elesett katonák és polgári áldozatok emlékének megörökítéséről, valamint sírjaik jogi helyzetéről szóló, Moszkvában, 1995. március 6-án aláírt Megállapodás kihirdetéséről szóló 104/1996. (VII. 16.) Korm. rendelet, a szerződés 3. cikke alapján, a 3. cikk 2. pontjában megjelölt fontos állami érdekre hivatkozással kell kezdeményezni és lefolytatni, figyelemmel a Magyar Köztársaság és az Oroszországi Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaság között Moszkvában, 1991. december 6-án aláírt, a baráti kapcsolatokról és együttműködésről szóló Szerződésre, különös figyelemmel a szerves részét képező 1992. január 29-i és 1992. február 5-i külügyminiszteri levélváltás tartalmára, a kihirdetéséről szóló 1997. évi XLII. törvényre. A fontos állami érdekre tekintettel végrehajtott emlékmű áthelyezést a magyar kormány egyoldalú nyilatkozattal kezdeményezheti, s ha a hivatalos megkereséstől számított két év alatt nem jön létre megegyezés a magyar fél a szerződés 3. cikke 3. pontja szerint egyoldalúan végrehajthatja az áthelyezést a magyarországi törvények szerint.
Vétójog sem a magyarországi, sem az oroszországi hadisírok tekintetében nem illeti meg a másik felet. Az önkormányzati hatásköri szabályok idézett rendelkezései szerint a Fővárosi Közgyűlés döntése és az V. kerületi önkormányzat közgyűlésének egyetértése szükséges az állami döntések meghozatala után. A döntés súlya és jellege folytán, a nemzetközi szerződésből következően azonban a kormányt terheli a döntés és végrehajtás elsőrendű kötelessége.
A fontos állami érdek: a katonai emlékmű helyén, a főváros történelmi szívében, a budapesti Szabadság téren lehetővé váljék a kiegyensúlyozott, a környezet történelmi, kulturális állapotának, hagyományainak megfelelő beépítés. Az 1848–49-es szabadságharc hősei szenvedésének és életáldozatának emlékére, a lebontott Újépület helyén a magyar függetlenségi harcok emlékét megörökítő Magyar Szabadság és Függetlenség Emlékművét állítsák fel megfelelő pályázat kiírása után.
A szovjet katonai emlékmű áthelyezése megfelel azon megfontolásnak, amely határozott tartalmat kapott „Az Oroszországi Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaság és a Magyar Köztársaság közötti baráti kapcsolatokról és együttműködésről szóló, 1991. december 6-án, Moszkvában aláírt Szerződés” preambuluma külügyminiszteri levélváltással megállapított szövegében, amely szerint a felek abból a közös törekvésből kiindulva kötötték meg szerződésüket, hogy „meghaladják a totalitarizmus örökségét különösképpen elítélve a magyar nép demokratikus törekvéseit eltipró 1956. évi beavatkozást Magyarországon.”
Mindezekre tekintettel kérjük Magyarország Országgyűlését és Kormányát, hogy fontos állami érdekre tekintettel kezdeményezze Oroszország Kormányánál a budapesti Szabadság téri szovjet katonai emlékmű áthelyezését vagy új, más emlékhelyen felállítandó katonai emlékmű kialakítását, s záros határidőn belül írjon ki pályázatot a budapesti Szabadság téren nemzeti emlékhely kialakítására, s ennek keretében a Magyar Szabadság és Függetlenség Emlékművének felállítására. Ha pedig megfelelő megegyezés két év alatt nem jönne létre, Magyarország Kormánya tegye meg jogszerű egyoldalú intézkedését.
Magyarország Országgyűlését arra kérjük, hogy saját hatáskörében szorgalmazza e nemzeti érdekű intézkedéseket, szükség esetén törvényt hozzon a Szabadság és Függetlenség Emlékműve felállításáról a katonai emlékmű által elfoglalt, de az emlékműállításra eredetileg is kijelölt helyen az 1867 utáni tervek szellemében.
Budapest, 2012.02.02. – 2013.04.09.
A SZÁZAK TANÁCSA
képv.: dr. Zétényi Zsolt
A Százak Tanácsa Közhasznú Egyesület tagjai
Albert Gábor
Dr. Andrásfalvy Bertalan
Dr. Andrasofszky Barna
Dr. Ángyán József
Dr. Bakay Kornél
Bakos István
Balás-Piri László
Balassa Sándor
Dr. Bárdi László
Dr. Barna Erika
Dr. Báthory Katalin
Dr. Bátorffy László
Dr. Bence Lajos
Dr. Bene Éva
Dr. Bertók Loránd
Dr. Béres József
Dr. Bíró Zoltán
Dr. Bogár László
Dr. Bolberitz Pál
Böjte Csaba
Budai Ilona
Buzánszky Jenő
Chrudinák Alajos
Dr. Csaba László
Csapó Endre
Dr. Csath Magdolna
Császár Angéla
Csete György
Csete Ildikó
Csoóri Sándor
Dr. Csókay András
Dr. Csúcs László
Dr. Czakó Gábor
Dr. Deák Ernő
Dr. Dobó Andor
Dobos László
Döbrentei Kornél
Dörner György
Dr. Duray Miklós
Eperjes Károly
Erkel Tibor
Fábián Gyula
Dr. Fazekas Sándor
Dr. Fekete György
Dr.Fekete Gyula
Ferencz Éva
Dr. Für Lajos
Dr. Gedai István
Grosics Gyula
Dr. Gyulay Endre
Dr. Hegedűs Lóránt
Dr. Horváth Lajos
Dr. Iván László
Dr. Jobbágyi Gábor
Dr. Juhász Judit
Dr. Kahler Frigyes
Kalász Márton
Dr. Kallós Zoltán
Dr. Kellermayer Miklós
Dr. Kindler József
Dr. Kisida Elek
Dr. Klinghammer István
Kocsis István
Koltay Gábor
Kondor Katalin
Dr. Koós Ferenc
Dr. Kopp Mária
Dr. Kovács István
Kozma Imre
Dr. Körmendy Béla
Dr. Kövy Zsolt
Kubik Anna
Kurucz Gyula
Dr. Mádl Ferenc
Dr. Márai Géza
Medveczky Ádám
Dr. Medvigy Endre
Dr. Mikola István
Dr. Mogyoróssy András
Dr. Mózsa Szabolcs
Mózsi Ferenc
Dr.Nagy Zoltán
Dr.Naszlady Attila
Dr. Nemeskürty István
Dr. Osztie Zoltán
Dr. Papp Lajos
Piukovich Gábor
Dr. Pozsgay Imre
Dr. Práczki István
Püski István
Rózsás János
Dr. Schulek Ágoston
Dr. Somodi István
Dr. Somogyi Győző
Dr. Soós Kálmán
Dr. Stirling János
Dr. Sutarski Konrád
Dr. Szentmihályi Szabó Péter
Dr. Szijártó István
Szokolay Sándor
Dr. Szűrös Mátyás
Dr. Tanka Endre
Tolcsvay Béla
Dr. Vizkelety Mariann
Dr. Vígh Károly
Vödrös Attila
Wittner Mária
Dr. Zacsek Gyula
Dr. Zelnik József
Dr. Zétényi Zsolt