Állásfoglalás az 1956-ban megalázott nemzet méltóságáról
A Százak Tanácsa ülést tartott 1999. november 4-én az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését jelképező nap évfordulóján. Megállapította, hogy a Szovjetunió páncélos hadosztályának Magyarország elleni nyílt támadása 1956. november 4-én, s ami ezzel egyértelmű: a világraszóló jelentőségű magyar szabadságharc hitszegő módon való vérbefojtása és a mindezt követő, évekig, évtizedekig tartó megtorlás máig érvényes üzenetet hordoz. A fegyveres felkelésben és a békés tüntetőkre leadott sortüzekben mintegy háromezer, más becslések szerint ötezer ember vesztette életét, halt – többségében – hősi halált. Tízezreket zártak internálótáborokba és börtönökbe, több mint kétszázezer ember menekült el hazájából. Legalább négyszáz honfitársunk végezte életét bitófán azért, mert tenni vagy szólni merészelt az embertelen és nemzetgyilkos önkényuralom ellen. Évtizedekre megtörték a társadalom lelkierejét, erkölcsi tartását, elvették a magyarság és az emberiség értékei, a szabadság, az önrendelkezés, s a nemzeti függetlenség, a társadalmi igazságosság, a szolidaritás és a valódi szociális gyakorlatú társadalom eszméje iránt táplált hitét.
Most, elárultatásunk negyvenharmadik évfordulóján tevőlegesen kell emlékeznünk a mártírokra és megtiportakra, a megalázott Magyarországra, amely csak a nemzet megsértett tagjaival együtt nyerheti vissza teljes méltóságát. Mind az állami-kormányzati-politikai, mind a társadalmi erők történelmi feladata – az ,,ahogy és amint lehet” kényszerei és lehetőségei között – az elkövetett jogtalanságok feltárása, a bűnösök igazságos, méltányos felelősségrevonása, a sérelmet szenvedettek méltó erkölcsi és anyagi elégtételben részesítése. Súlyos hibának tartjuk a felelősségrevonás tíz esztendős mellőzését (egy ügytől, a salgótarjáni sortűzügytől eltekintve egyeden jogerős ítélet sincsen!) szüneteltetését ugyanúgy, mint az emberélet önkényuralmi kioltásáért nyújtott kárpótlás tíz év alatt harmincad részére (egymillióról harmincezer forintra) csökkentését.
1956 történelmi – erkölcsi – politikai hagyománya és tapasztalata akkor táplál és segít bennünket, akkor erősödünk meg erkölcsileg, biológiailag és gazdaságilag, ha hűek maradunk mindahhoz amiért a mártírok életüket adták, ha ragaszkodunk a tények feltárásához ha nem hagyjuk cserben az áldozatokat és hozzátartozóikat, ha soha nem igazoljuk a követtünk járó gyilkosokat.
Budapest, 1999. november 25.