Ünnepi üdvözlet

Az 1848. március 15-én 150 éve feltámadt szabadság fényes napja, véres harca, önfeláldozó hatalma és dicsősége legszebb történeti örökségünk. Hirdeti, hogy a legreménytelenebb körülmények között, a legelesettebb országos helyzetben, a leghalálosabb nép-nemzeti csüggedés idején is lehetséges a magyarság ihletett szellemei révén az egyesek és a sokaság feleszmélése, bénultságból tetterőre jutása, hittel-reménnyel-teljes történelemformáló akarati döntése. – Petőfi szólt és szól:

“Jóra termett nép honában Egy a cél, az akarat, S a közérdek mellett minden Külön érdek elmarad. Itten oltárt minden ember Önbálványaért emel, És az ilyen önző nemzet Életet nem érdemel.”

De az egy szív-egy akarat megszületett a “Talpra magyar!” szózatára.
Aztán Kossuth Lajos nem hiába szólt így: “A haza veszélyben van! úgy érzem, mintha Isten kezembe adta volna a tárogatót, mely felébressze a halottakat, hogyha nincs már bennük egyáltalán életerő, örök elmúlásba süllyedjenek, de ha egy lélekszikrától feleszmélhetnek még, valóban új életre támadjanak.” – S a nemzet és nép visszautasította, hogy gyalázatos halállal meghaljon. Vállalta élete igazságáért a döntő lépés kockázatát, hogy megszerezze jogát jövendőjéhez. Szabad szót adott “rejlő gondolatnak, ledűlt romoknak átkozott porán.” Kimondta az alapvető életfeltételek igazságát, s mindezt megjelenttette a sajtóban. – Petőfi szavai szerint:

“Szabad sajtó! Már ezentúl Nem féltelek nemzetem. Szívedben a vér megindul, S éled a félholt tetem.”

Mindez a másfélszázados történelmi csoda felelősségünket ébresztő üzenete 1998. március 15-én, mindnyájunk számára, mikor a csodát tagadni lehet, nélkülözni viszont lehetetlen.
Magunk is csodálkozzunk el az élet-halál követelmények hétköznapi egyszerűségén, és a nem sejtett lehetőségek nagyszerűségén: nem az országvesztőké a többség, hanem mi, az országot megmenteni akarók vagyunk sokkal többen, ha az élet lelkesedésével a halálfélemet eloszlatva összefogunk! Ez a XX. századi Ady korszerűségével már így szól:

“Robogj föl, láznak ifjú serege, Villogj tekintet, világbíró kardunk! Künn a mezőkön harsog a Tavasz. Harsogó Tavasz, kísérd el a harcunk!”

Ez a harc mindig a halál ellen és mindig az életért támad és folyik, ma is, amikor kimondjuk:

“Mit kíván a magyar nemzet 1998-ban?”

1. Feleszmélést a bénult lehangoltságból, a “köteles honfibúból” az igazi, gyökeres, radikális állásfoglalásra: a választásokon való részvételre, felelős nemzeti országgyűlés és kormány felállítására. Mindenki menjen, hívjon, hozzon mindenkit a döntő szavazásra. Az eddigi tartózkodók részvétele biztos nemzeti győzelmet hoz.
2. Új népesedési politikát: a végzetes fogyás, a tömeges abortuszgyakorlat ellen, a gyermekeiket gonddal nevelő családok boldogulásáért.
3. Új gazdaságpolitikát, nagy áldozatok árán is, melyben a magyar föld senkinek sem eladó, a privatizációt felülvizsgáljuk, az államadósságot átütemezzük, a tömeges elszegényedést megállítjuk, s elszámoltatjuk az új milliárdosokat.
4. Új művelődéspolitikát, amely a tehetségre és nem a pénzre alapoz, a költségvetésből az őt megillető összeget; ellene áll az erkölcsi hanyatlásnak, ápolja a nemzeti hagyományokat és azokat illeszti a végső egyetemességbe. 5: Új, tisztességes médiapolitikát a televízió, a rádió és az újságok építő, nemzeti és emberi jellegének biztosításával.
6. Új emberségpolitikát a korrupció, a bűnözés, a kábítószerezés visszaszorítására, az igazi emberség javára.
7. Új egészségügyi politikát, az élet sorvadása és haldoklása helyett annak megújulásáért, mind anyagi-pénzügyi, mind szellemi tekintetben.
8. Új szellemű honvédelmet, új Európa-politikát a hazák Európájának közösségi felvirágoztatására, a nemzetek történelmének és országának megőrzésére.
9. Új határon túli politikát a magyarság önrendelkezésének és megújulásának jegyében, egy olyan megmaradás-politika keretében, amely a határokon belül, azok körül és a világszórványban is megőrzi magyarságunk önazonosságát.
10. Új egyházpolitikát az ország erkölcsi-lelki-szellemi felemelkedéséért.
11. Új környezetvédő politikát a Duna vizének megmentéséért, s minden élővizünk, levegőnk, anyaföldünk tisztaságáért.
12: Mindezeket teljes egységbe foglalva:

“Egyébként azt tanácsoljuk, Magyarországot meg kell menteni!”

1998. március 6.