A szellemi romlottságból, megvesztegetésből, közömbösségből származó intellektuális becstelenség félrevezeti, élettől és erkölcstől elidegeníti, szalonképesnek látszó módszerekkel rothadásos pusztulásba viszi határon inneni és határon túli nemzedékünket. Feltétlen becsületesség szükséges – mindenek előtt az értelmiség részéről -közéletünk diagnózisa és terápiája szempontjából egyaránt.2. Szellemi intellektuális színvonal.
Az információrobbanás magával hozza az egyre nagyobb felületen egyre felületesebb intelligenciát. A kontraszelekció ezt egyre kisebb felületen egyre felületesebb kiadásban jeleníti meg. A demokratára teljessége a társadalmi csúcsokon valósítja meg “a butának sorsa földi éden” állapotot. A mélypont azonban az okos emberek – karrierneurózisból szakmányban elkövetett – céltudatos butasága. S a gonosznak még meg lehet mondani, hogy térjen meg, de a buta ellen szólni sem lehet, mikor kézlegyintéssel vagy szócsavarintással intézi el a józan parasztész és a megvesztegethetetlenül átfogó szakértelem életfontosságú prioritásait és ezekért mondott érveléseit. – Németh László-i intellektuális színvonalra van szükség, “a tudományok világnézeti velejének kiszívására.” A természettudományok az objektiválható szellem tudományaiként, a szellemtudományok az objektiválhatatlan természet tudományaiként funkcionálva fogják dinamikus koordinátarendszerbe társadalmunk, hazánk, világunk életét -minden területen a legkiválóbb szakemberek megvesztegethetetlen szakértelmét integrálva az élet érdekében.
3. Szellemi intellektuális bátorság.
A diplomáciainak mondott óvatosság, személyes sérthetetlenségünk mindenekfelettisége, a pozíciók és kitüntetés-várományok elvesztési félelme: a mai apokalypszisben halálosan vakmerő gyávaságnak bizonyul. A fizikai, biológiai, szociológiai, pszichológiai, morális végveszedelemben végzetes a minden embert, köztük a legveszélyeztetettebbeket mentő emberség jó radikalizmusát az embertelenség szélsőségének kikiáltani s még végzetesebb ettől megijedni! “Amíg engem láttok, nincs baj; amikor baj van, engem már nem láttok” – mottó senkit sem mentesít a felelősség alól. Bár elferdülések a legszentebb ügyekben is bőven adódtak a történelem minden területén, ez nem lehet ok a végső fokon szellemi gyávaságból adódó vaskalaposságra az egyik, anarchiára a másik vonalon. Prófétikus, de nem fanatikus intellektuális bátorságra van szükség. Eszerint: az abszolutizált istentagadás nem humanizmus; a zuhanóan fogyasztott haza szeretete nem rasszizmus; a kettős állampolgárság mai magától értetődősége nem eladó és nem jelent gazdasági csődöt; a világi életkörnyezet feltétlen megóvási feladata verespataki aranykincsek esetlegesen égig érő garmadáért sem hárítható el magunktól; manipulációs csalásokkal igazidemokráciában nem lehet sem hatalmat szerezni, sem azt megtartani. Szánkhoz a kürtöt! Nem jobb és baloldal közt lavírozva, de a halál ellen, az élet pártján: “legkülönb ember, aki bátor, csak egy különb van, aki bátrabb”.
4. Szellemi intellektuális realizmus.
Ez kizárja mind a levegőben lógó, légvárakat építő illuzionizmust, mind a kényszerpályákat istenítő fatalizmust, valamint lehetetlenít minden életidegen izolacionizmust. Sem ábránd, sem tehetetlenség, sem elszigetelődés nem vihet előre egy centiméternyit sem, nemhogy célhoz juttatna. E realizmus koncentrikus körökben látja az életet: 1 .egyéni lelkiismeret és tudat (individuum ineffabile); 2.család (földi társadalom- és Isten Országának alapsejtje); 3.kis közösségek (munka-, kulturális élet-, szabadidő-közösség,); 4.nép-nemzet; 5.kontinentális kultúra; ó.globus; 7. kozmosz; 8.örökkévalóság.
Egyik sem mellőzhető az egészséges, boldog, üdvös élet érdekében. “Teljességes” életre van szükségünk. – De látni-tudni kell mindig: melyek e sorban a leggyengébb láncszemek, melyek romlása a legéletveszélyesebb. Nem kétséges, hogy ma a magyar társadalomban a két leggyengébb láncszem: család (abortusz, válások) és a nemzet (dec. 5.!!). – Lássunk, szóljunk és cselekedjünk világosan és valóságosan!
5. Szellemi intellektuális aktualizmus.
Mindez végtelenül sürgős, apokalyptikusan sürgető világhelyzetben és legsürgetőbb magyarhelyzetben ér el minket. Akik hisztérikus világvégvárásokkal vádoltak minket (azt kiabáljuk, hogy tűz ütött ki, pedig csak mi gyulladtunk be!) el kell, hogy némuljanak historikus, krisztusian emberi világmegóvásunk igazsága és sürgőssége előtt! Hiszen a mai ember az egek erősségeivel a kezében s a poklok ürességével szívében áll új, veszedelmes évezrede hajnalán. Szaktudósi ténymegállapítás: 2015-re 2C fokos hőmérsékletemelkedés, több m-es tengerszínt növekedés katasztrófái következnek. A Világbank szerint 6-7 millió magyar “kívánatos” két-három évtized múlva. Gyerekeink, unokáink nem fognak látni életre méltó viszonyokat s szólnak: “Ti akartatok gyereket, nem mi akartunk megszületni!” Vagy a nemszületésbe haljunk bele?
SIESSÜNK ÉS SIESSEN ISTEN SEGÍTSÉGÜNKRE!